A kémiai oxigénigény, más néven kémiai oxigénfogyasztás, vagy röviden KOI, kémiai oxidálószereket (például kálium-dikromátot) használ a vízben lévő oxidálható anyagok (például szerves anyagok, nitrit, vassók, szulfidok stb.) oxidálására és lebontására, majd a maradék oxidálószer mennyisége alapján számítjuk ki az oxigénfogyasztást. A biokémiai oxigénigényhez (BOD) hasonlóan fontos mutatója a vízszennyezettség mértékének. A KOI mértékegysége ppm vagy mg/l. Minél kisebb az érték, annál kisebb a vízszennyezettség mértéke. A folyószennyezés és az ipari szennyvíz tulajdonságainak vizsgálatában, valamint a szennyvíztisztító telepek üzemeltetésében és kezelésében fontos és gyorsan mérhető KOI szennyezési paraméter.
A kémiai oxigénigényt (KOI) gyakran használják fontos mutatóként a víz szervesanyag-tartalmának mérésére. Minél nagyobb a kémiai oxigénigény, annál komolyabban szennyeződik a víztest szerves anyaggal. A kémiai oxigénigény (KOI) mérésénél a mért értékek a vízmintában lévő redukáló anyagoktól és a mérési módszerektől függően változnak. A jelenleg leggyakrabban alkalmazott meghatározási módszerek a savas kálium-permanganátos oxidációs módszer és a kálium-dikromátos oxidációs módszer.
A szerves anyagok nagyon károsak az ipari vízrendszerekre. Szigorúan véve a kémiai oxigénigénybe beletartoznak a vízben jelenlévő szervetlen redukáló anyagok is. Általában, mivel a szennyvízben lévő szerves anyag mennyisége sokkal nagyobb, mint a szervetlen anyagok mennyisége, általában a kémiai oxigénigényt használják a szennyvízben lévő szerves anyagok teljes mennyiségének ábrázolására. A mérési körülmények között a vízben lévő nitrogént nem tartalmazó szerves anyagokat a kálium-permanganát könnyen oxidálja, míg a nitrogént tartalmazó szerves anyagokat nehezebben bontja le. Ezért az oxigénfelhasználás alkalmas természetes víz vagy könnyen oxidálódó szerves anyagot tartalmazó általános szennyvíz mérésére, míg a bonyolultabb komponensű szerves ipari szennyvizet gyakran kémiai oxigénigény mérésére.
A KOI hatása a vízkezelő rendszerekre
Ha nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmazó víz halad át a sótalanító rendszeren, az szennyezi az ioncserélő gyantát. Közülük különösen könnyen szennyezhető az anioncserélő gyanta, ezáltal csökken a gyantacserélő kapacitás. Az előkezelés (alvadás, derítés és szűrés) során a szervesanyag körülbelül 50%-kal csökkenthető, de a sótalanító rendszerben nem távolítható el hatékonyan a szerves anyag. Ezért gyakran pótvizet vezetnek a kazánba, hogy csökkentsék a kazánvíz pH-értékét. , rendszerkorróziót okozva; esetenként szerves anyag kerülhet a gőzrendszerbe és a kondenzvízbe, ami csökkenti a pH-értéket, ami szintén rendszerkorróziót okozhat.
Ezenkívül a keringő vízrendszer túlzott szervesanyag-tartalma elősegíti a mikrobák szaporodását. Ezért a sótalanítástól, a kazánvíztől vagy a keringtető vízrendszertől függetlenül minél alacsonyabb a KOI, annál jobb, de jelenleg nincs egységes számszerű index.
Megjegyzés: A keringető hűtővíz rendszerben, ha a KOI (KMnO4 módszer) >5mg/L, a víz minősége romlani kezdett.
A KOI hatása az ökológiára
A magas KOI tartalom azt jelenti, hogy a víz nagy mennyiségben tartalmaz redukáló anyagokat, főként szerves szennyező anyagokat. Minél magasabb a KOI, annál komolyabb a szerves szennyezés a folyóvízben. E szerves szennyezés forrásai általában peszticidek, vegyi üzemek, szerves trágyák stb. Ha nem kezelik időben, sok szerves szennyezőanyag adszorbeálódhat a folyó fenekén lévő üledékben, és lerakódhat, ami a következő néhány évben tartós mérgezést okozhat a vízi élővilágban. évre.
Miután nagyszámú vízi élőlény elpusztul, a folyó ökoszisztémája fokozatosan elpusztul. Ha az emberek ilyen élőlényekkel táplálkoznak a vízben, nagy mennyiségű méreganyagot szívnak fel ezekből a szervezetekből, és felhalmozódnak a szervezetben. Ezek a toxinok gyakran rákkeltőek, deformáló és mutagén hatásúak, és rendkívül károsak az emberi egészségre. Ezen túlmenően, ha szennyezett folyóvizet használnak öntözésre, a növények és a haszonnövények is érintettek lesznek, és gyengén fejlődnek. Ezeket a szennyezett növényeket az ember nem eheti meg.
A nagy kémiai oxigénigény azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fent említett veszélyek fennállnak, és a végső következtetést csak részletes elemzéssel lehet levonni. Például elemezze a szerves anyagok típusait, milyen hatással vannak ezek a szerves anyagok a vízminőségre és az ökológiára, és károsak-e az emberi szervezetre. Ha a részletes elemzés nem lehetséges, néhány nap múlva ismét megmérheti a vízminta kémiai oxigénigényét. Ha az érték jelentősen csökken az előző értékhez képest, az azt jelenti, hogy a vízben lévő redukáló anyagok főként könnyen lebomló szerves anyagok. Az ilyen szerves anyagok károsak az emberi szervezetre, és a biológiai veszélyek viszonylag csekélyek.
A KOI szennyvíz lebontásának általános módszerei
Jelenleg az adszorpciós módszer, a kémiai koagulációs módszer, az elektrokémiai módszer, az ózonoxidációs módszer, a biológiai módszer, a mikroelektrolízis stb. általános módszerek a KOI szennyvíz lebontására.
KOI kimutatási módszer
A gyors emésztéses spektrofotometria, a Lianhua Company KOI kimutatási módszere pontos KOI-eredményeket kaphat a reagensek hozzáadása és a minta 165 fokos 10 perces emésztése után. Egyszerűen kezelhető, alacsony a reagens adagolása, alacsony a környezetszennyezése és alacsony az energiafogyasztása.
Feladás időpontja: 2024.02.22
