A maradék klór fogalma
A maradék klór a vízben maradó rendelkezésre álló klór mennyisége a víz klórozása és fertőtlenítése után.
A klórnak ezt a részét a vízkezelési folyamat során adják hozzá, hogy elpusztítsa a baktériumokat, mikroorganizmusokat, szerves és szervetlen anyagokat a vízben. A maradék klór fontos mutatója a víztestek fertőtlenítő hatásának. A maradék klór két kategóriába sorolható, nevezetesen a szabad maradék klórra és a kombinált maradék klórra. A szabad maradék klór főként a szabad klórt tartalmazza Cl2, HOCl, OCl- stb. formájában; A kombinált maradékklór szabad klór és ammónium anyagok reakciója során keletkező klóramin anyagok, mint például NH2Cl, NHCl2, NCl3 stb. Általánosságban elmondható, hogy a maradék klór a szabad maradék klórt jelenti, míg az összes maradék klór a szabad maradék klór és a maradék klór összege. kombinált maradék klór.
A maradék klór mennyiségét általában milligramm/literben mérik. A maradék klór mennyiségének megfelelőnek kell lennie, sem túl magasnak, sem túl alacsonynak. A túl magas maradék klór szagokat okoz a vízben, míg a túl alacsony maradék klór miatt a víz elveszíti a sterilizálási képességét és csökkenti a vízellátás higiéniai biztonságát. Ezért a csapvíz kezelésénél a maradék klór szintjét általában figyelemmel kísérik és beállítják, hogy biztosítsák a vízminőség biztonságát és megfelelőségét.
A klór szerepe a városi szennyvíztisztító fertőtlenítésében
1. A klóros fertőtlenítés szerepe
A klórozás egy általánosan használt fertőtlenítési módszer a városi szennyvízkezelésben. Fő funkciói a következők:
1. Jó fertőtlenítő hatás
A szennyvíztisztítás során a klór képes elpusztítani a legtöbb baktériumot és vírust. A klór inaktiválja a mikroorganizmusokat azáltal, hogy oxidálja a fehérjéket és a nukleinsavakat. Ezenkívül a klór elpusztíthatja egyes paraziták tojásait és cisztáit.
2. Oxidáló hatás a víz minőségére
A klór hozzáadása a vízben lévő szerves anyagokat is oxidálhatja, aminek következtében a szerves anyagok szervetlen savakra, szén-dioxidra és más anyagokra bomlanak. A klór reakcióba lép a vízben lévő szerves anyagokkal, és oxidálószereket, például hipoklórsavat és klór-monoxidot termel, amelyek viszont lebontják a szerves anyagokat.
3. Gátolja a baktériumok szaporodását
Megfelelő mennyiségű klór hozzáadása gátolhatja egyes mikroorganizmusok szaporodását, csökkentheti az iszap mennyiségét a reakciótartályban, és csökkentheti a későbbi kezelés nehézségeit és költségeit.
2. A klóros fertőtlenítés előnyei és hátrányai
1. Előnyök
(1) Jó fertőtlenítő hatás: A klór megfelelő adagolása elpusztítja a legtöbb baktériumot és vírust.
(2) Egyszerű adagolás: A klóradagoló berendezés egyszerű szerkezetű és könnyen karbantartható.
(3) Alacsony költség: A klórszállító berendezés költsége alacsony és könnyen megvásárolható.
2. Hátrányok
(1) A klór káros anyagokat, például hipoklór-nitrilt termel: Amikor a klór nitrogéntartalmú szerves anyagokkal reagál, káros anyagok, például hipoklór-nitril keletkeznek, ami környezetszennyezést okoz.
(2) Klórmaradék probléma: Egyes klórtermékek nem illékonyak, és a víztestekben maradnak, ami hatással van a későbbi vízhasznosításra vagy környezeti problémákra.
3. Kérdések, amelyekre figyelni kell a klór hozzáadásakor
1. Klórkoncentráció
Ha a klórkoncentráció túl alacsony, a fertőtlenítő hatás nem érhető el, és a szennyvíz nem fertőtleníthető hatékonyan; ha a klórkoncentráció túl magas, a víztestben magas lesz a maradék klórtartalom, ami károsítja az emberi szervezetet.
2. Klór befecskendezési idő
A klór befecskendezési idejét a szennyvíztisztító rendszer utolsó folyamatáramánál kell megválasztani, hogy a szennyvíz ne veszítsen klórt, vagy más folyamatok során más fermentációs termékek keletkezzenek, ezáltal befolyásolva a fertőtlenítő hatást.
3. Klórtermékek kiválasztása
A különböző klórtermékeknek eltérő ára és teljesítménye van a piacon, és a termékek kiválasztását egyedi körülmények alapján kell elvégezni.
Röviden, a klór hozzáadása a városi szennyvíztisztítás és -fertőtlenítés egyik hatékony módszere. A szennyvízkezelési folyamatban a klór ésszerű felhasználása és befecskendezése hatékonyan biztosíthatja a vízminőség biztonságát és javíthatja a szennyvízkezelés hatékonyságát. Vannak azonban olyan technikai részletek és környezetvédelmi kérdések is, amelyekre figyelni kell a klór adagolásakor.
Miért adnak hozzá klórt a vízkezeléshez:
A csapvíz és szennyvíztisztító telepek elfolyó szakaszában a klóros fertőtlenítési eljárást széles körben alkalmazzák a vízben lévő baktériumok és vírusok elpusztítására. Az ipari keringető hűtővíz kezelésénél a klóros sterilizálási és algamentesítési eljárást is alkalmazzák, mert a hűtővíz keringtetése során a víz egy részének elpárologtatása miatt a vízben lévő tápanyagok koncentrálódnak, baktériumok és egyéb mikroorganizmusok jelennek meg. nagy számban szaporodik, és könnyen nyálkaképződik. A szennyeződés, a felesleges iszap és a szennyeződés csőeltömődést és korróziót okozhat.
Ha a csapvízben a maradék klór koncentrációja túl magas, a fő veszélyek a következők:
1. Erősen irritáló és káros a légzőrendszerre.
2. Könnyen reagál a vízben lévő szerves anyagokkal, és rákkeltő anyagokat, például kloroformot és kloroformot termel.
3. Gyártási alapanyagként káros hatásai lehetnek. Ha például rizsbortermékek előállítására használják, akkor az erjesztési folyamat során baktériumölő hatást fejt ki az élesztőre, és befolyásolja a bor minőségét. Mivel a klórt általában a csapvíz tisztítására használják, és a visszamaradó klór rákkeltő anyagokat, például kloroformot termel a melegítési folyamat során. A hosszú távú ivás nagy károkat okoz az emberi szervezetben. Különösen az utóbbi években vált egyre súlyosabbá a vízforrás szennyezettsége, ami közvetlenül a csapvíz maradék klórtartalmának növekedéséhez vezet.
Melyek a maradék klór mérési módszerei?
1. DPD kolorimetria
)
Alapelv: pH 6,2-6,5 között a ClO2 először reagál a DPD-vel az 1. lépésben, és vörös vegyületet hoz létre, de úgy tűnik, hogy a mennyiség csak az ötödét éri el a rendelkezésre álló teljes klórtartalmának (ami megegyezik a ClO2 kloritionokká redukálásával). Ha egy vízmintát jodid jelenlétében savanyítanak, akkor a klorit és a klorát is reakcióba lép, majd hidrogén-karbonát hozzáadásával semlegesítve a kapott szín megfelel a ClO2 teljes rendelkezésre álló klórtartalmának. A szabad klór zavarása glicin hozzáadásával szabályozható. Az alap az, hogy a glicin a szabad klórt azonnal klórozott aminoecetsavvá tudja alakítani, de nincs hatással a ClO2-ra.
2. Bevonatos elektróda módszer
Alapelv: Az elektródát az elektrolitkamrába merítjük, és az elektrolitkamra egy porózus hidrofil membránon keresztül érintkezik vízzel. A hipoklórsav a porózus hidrofil membránon keresztül diffundál az elektrolit üregébe, áramot képezve az elektród felületén. Az áram nagysága attól függ, hogy a hipoklórsav milyen sebességgel diffundál az elektrolit üregébe. A diffúzió sebessége arányos az oldatban lévő maradék klór koncentrációjával. Mérje meg az aktuális méretet. Meghatározható az oldatban lévő maradék klór koncentrációja.
)
3. Állandó feszültségű elektród módszer (membrán nélküli elektród módszer)
)
Alapelv: A mérő- és referenciaelektródák között stabil potenciált tartanak fenn, és a különböző mért komponensek ezen a potenciálon különböző áramerősséget állítanak elő. Két platinaelektródából és egy referenciaelektródából áll, amelyek egy mikroárammérő rendszert alkotnak. A mérőelektródán klórmolekulák vagy hipoklorit fogyasztanak el, és a keletkező áram intenzitása összefügg a vízben lévő maradék klór koncentrációjával.
A Lianhua hordozható maradékklór-mérőműszere, az LH-P3CLO a DPD-detektálási módszert használja, amely egyszerűen kezelhető és gyorsan tud eredményeket produkálni. Csak 2 reagenst és a vizsgálandó mintát kell hozzáadnia, és színösszehasonlítási eredményeket kaphat. A mérési tartomány széles, a követelmények egyszerűek, az eredmények pontosak.
Feladás időpontja: 2024.04.30
