Zavarosság a felszíni vizekben

Mi a zavarosság?
A zavarosság az oldat fényáteresztésének akadályozásának mértékére utal, amely magában foglalja a fény lebegő anyag általi szóródását és az oldott anyag molekulák általi fényelnyelését.
A zavarosság egy olyan paraméter, amely a folyadékban lebegő részecskék számát írja le. Olyan tényezőkkel függ össze, mint a vízben lebegő anyagok tartalma, mérete, alakja és törésmutatója. A vízminőség-vizsgálat során a zavarosság fontos mutató, amely tükrözheti a víz lebegőanyag-koncentrációját, és az egyik alapja a vízminőség érzékszervi értékelésének is. A zavarosság mérése általában a vízben lévő részecskék által szórt fény mennyiségének mérésével történik, amikor a fény áthalad a vízmintán. Ezek a részecskék általában apróak, mérete általában mikron nagyságrendű vagy az alatti. A modern műszerek által megjelenített zavarosság általában szóró zavarosság, mértékegysége az NTU (Nephelometric Turbidity Units). A zavarosság mérése nagyon fontos az ivóvíz minőségének értékeléséhez, mert nem csak a víz tisztaságával függ össze, hanem közvetetten tükrözi a vízben lévő mikroorganizmusok koncentrációs szintjét is, befolyásolva a fertőtlenítő hatást.
A zavarosság egy relatív mérték, amelyet az határozza meg, hogy mennyi fény tud áthaladni egy vízmintán. Minél nagyobb a zavarosság, annál kevesebb fény jut át ​​a mintán, és a víz „felhősebbnek” tűnik. A magasabb zavarossági szintet a vízben lebegő szilárd részecskék okozzák, amelyek a fényt szétszórják, ahelyett, hogy a vízen keresztül továbbítanák. A szuszpendált részecskék fizikai tulajdonságai befolyásolhatják a teljes zavarosságot. A nagyobb méretű részecskék szétszórják a fényt és előre fókuszálják, ezáltal növelik a zavarosságot azáltal, hogy megzavarják a fény áteresztőképességét a vízen. A részecskeméret a fény minőségét is befolyásolja; a nagyobb részecskék könnyebben szórják ki a hosszabb hullámhosszú fényt, mint a rövidebb hullámhosszúak, míg a kisebb részecskék nagyobb szóróhatást fejtenek ki a rövidebb hullámhosszakon. A megnövekedett részecskekoncentráció csökkenti a fényáteresztő képességet is, mivel a fény megnövekedett számú részecskével érintkezik, és rövidebb távolságot tesz meg a részecskék között, ami részecskénként többszörös szórást eredményez.

Észlelési elv
Zavarosság A 90 fokos szórási módszer az oldatok zavarosságának mérésére általánosan használt módszer. Ez a módszer a Lorentz-Boltzmann egyenlet által leírt szórási jelenségen alapul. Ez a módszer fotométerrel vagy fotométerrel méri a vizsgált mintán áthaladó fény intenzitását és a minta által 90 fokos szórási irányban szórt fény intenzitását, és a mért értékek alapján kiszámítja a minta zavarosságát. A módszerben használt szórási tétel: A Beer-Lambert törvény. Ez a tétel kimondja, hogy egyenletesen sugárzó síkhullám hatására az egységnyi hosszon belüli elektro-optikai válasz az optikai úthossz exponenciális függvényével csökken, ami a klasszikus Beer-Lambert törvény. Más szóval, az oldatban szuszpendált részecskéket elérő fénysugarak többször is szétszóródnak, egyes sugarak pedig 90 fokos szögben szóródnak szét. Ennek a módszernek a használatakor a műszer megméri az ezen részecskék által 90 fokos szögben szórt fény intenzitásának és a mintán szóródás nélkül áthaladó fény intenzitásának arányát. A zavaros részecskék koncentrációjának növekedésével a szórt fény intenzitása is nő, az arány pedig nagyobb lesz, ezért az arány nagysága arányos a szuszpenzióban lévő részecskék számával.
Valójában a mérés során a fényforrást függőlegesen vezetik be a mintába, és a mintát 90°-os szórási szögű pozícióba helyezik. A minta zavarossági értékét a közvetlenül, a mintán való áthaladás nélkül mért fényintenzitás és a mintában generált 90°-os szórt fényintenzitás fotométerrel történő mérésével, valamint a kolorimetriás számítási módszerrel kombinálva kaphatjuk meg.
Ez a módszer nagy pontosságú, és széles körben használatos víz, szennyvíz, élelmiszer-, gyógyszer- és környezeti területek zavarosságmérésére.

Mi a felszíni vizek zavarosodásának fő oka?
A felszíni vizek zavarosságát elsősorban a vízben lévő lebegő anyagok okozzák. 12
Ezek a lebegő anyagok közé tartozik az iszap, agyag, szerves anyagok, szervetlen anyagok, lebegő anyagok és mikroorganizmusok stb., amelyek megakadályozzák a fény behatolását a víztestbe, így zavarossá teszik a víztestet. Ezek a részecskék származhatnak természetes folyamatokból, például viharokból, vízmosásból, szélfújásból stb., vagy emberi tevékenységekből, például mezőgazdasági, ipari és városi kibocsátásokból. A zavarosság mérése általában bizonyos arányban történik a víz lebegőanyag-tartalmával. A szórt fény intenzitásának mérésével nagyjából megérthető a vízben lévő lebegő anyagok koncentrációja.
Zavarosság mérése
A Lianhua LH-P305 zavarosságmérő 90°-os szórt fény módszert alkalmaz, 0-2000NTU mérési tartományban. A kettős hullámhossz automatikusan átkapcsolható a víz színzavarának elkerülése érdekében. A mérés egyszerű, az eredmények pontosak. Hogyan mérjük a zavarosságot
1. Kapcsolja be az LH-P305 kézi zavarosságmérőt az előmelegítéshez, az egység NTU.
2. Vegyünk 2 tiszta kolorimetriás csövet.
3. Vegyünk 10 ml desztillált vizet, és helyezzük az 1. számú kolorimetriás csőbe.
4. Vegyünk 10 ml mintát és helyezzük a 2. számú kolorimetriás csőbe. Töröljük tisztára a külső falat.
5. Nyissa ki a kolorimetriás tartályt, helyezze be az 1. számú kolorimetrikus csövet, nyomja meg a 0 gombot, és a képernyőn 0 NTU jelenik meg.
6. Vegye ki az 1. számú kolorimetriás csövet, helyezze be a 2. számú kolorimetrikus csövet, nyomja meg a mérés gombot, és a képernyőn megjelenik az eredmény.
Jelentkezés és összefoglaló
A zavarosság a vízminőség fontos mérőszáma, mert ez a leglátványosabb mutatója annak, hogy egy vízforrás mennyire „tiszta”. A nagy zavarosság az emberi, állati és növényi életre káros vízszennyező anyagok jelenlétére utalhat, beleértve a baktériumokat, protozoonokat, tápanyagokat (például nitrátokat és foszfort), peszticideket, higanyt, ólmot és más fémeket. A felszíni vizek megnövekedett zavarossága emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi a vizet, és vízben terjedő kórokozókat, például betegségeket okozó mikroorganizmusokat is juttathat a víz felszínére. A nagy zavarosságot a csatornarendszerekből származó szennyvíz, a városi lefolyás és a fejlesztésből származó talajerózió is okozhatja. Ezért a zavarosság mérését széles körben kell alkalmazni, különösen a terepen. Az egyszerű eszközök megkönnyíthetik a vízállapotok különböző egységek általi felügyeletét, és közösen biztosíthatják a vízkészletek hosszú távú fejlődését.