62.Milyen módszerek vannak a cianid mérésére?
A cianid általánosan használt elemzési módszerei a térfogati titrálás és a spektrofotometria. A GB7486-87 és a GB7487-87 meghatározza az összes cianid és cianid meghatározásának módszereit. A térfogati titrálási módszer nagy koncentrációjú cianidos vízminták elemzésére alkalmas, 1-100 mg/L mérési tartományban; a spektrofotometriás módszer magában foglalja az izonikotinsav-pirazolon kolorimetriás módszert és az arzin-barbitursav kolorimetriás módszert. Alacsony koncentrációjú cianidos vízminták elemzésére alkalmas, 0,004-0,25 mg/L mérési tartományban.
A térfogati titrálás elve a standard ezüst-nitrát oldattal történő titrálás. A cianidionok és az ezüst-nitrát oldható ezüst-cianid komplex ionokat hoznak létre. Az ezüstionok feleslege reagál az ezüst-klorid indikátor oldattal, és az oldat sárgáról narancsvörösre változik. A spektrofotometria elve az, hogy semleges körülmények között a cianid reakcióba lép a klóramin T-vel, és cianogén-klorid keletkezik, amely az apiridinnel reagálva glutén-aldehidet képez, amely reakcióba lép apiridinonnal vagy barbinnal. A tomicsav kék vagy vöröses-lila festéket eredményez, és a színe arányos a cianidtartalommal.
Mind a titrálási, mind a spektrofotometriás méréseknél előfordul néhány zavaró tényező, és általában olyan előkezelési intézkedésekre van szükség, mint például speciális vegyszerek hozzáadása és elődesztilláció. Ha a zavaró anyagok koncentrációja nem túl nagy, a célt csak elődesztillációval lehet elérni.
63. Milyen óvintézkedések szükségesek a cianid mérésére?
⑴ A cianid erősen mérgező, és az arzén is mérgező. Az elemzési műveletek során fokozott elővigyázatossággal kell eljárni, és a bőr és a szem szennyeződésének elkerülése érdekében elszívóernyőben kell végezni. Ha a vízmintában a zavaró anyagok koncentrációja nem túl nagy, az egyszerű cianidot hidrogén-cianiddá alakítják, és savas körülmények között elődesztillálással kiengedik a vízből, majd nátrium-hidroxid mosóoldattal összegyűjtik, majd az egyszerű cianidot. a cianid hidrogén-cianiddá alakul. Különböztesse meg az egyszerű cianidot a komplex cianidtól, növelje a cianid koncentrációját és csökkentse a kimutatási határt.
⑵ Ha a zavaró anyagok koncentrációja a vízmintákban viszonylag nagy, először megfelelő intézkedéseket kell tenni hatásuk kiküszöbölésére. Az oxidálószerek jelenléte lebontja a cianidot. Ha gyanítja, hogy oxidálószerek vannak a vízben, megfelelő mennyiségű nátrium-tioszulfátot adhat hozzá, hogy kiküszöbölje a zavarást. A vízmintákat polietilén palackokban kell tárolni, és a begyűjtést követő 24 órán belül elemezni kell. Szükség esetén szilárd nátrium-hidroxidot vagy tömény nátrium-hidroxid-oldatot kell hozzáadni, hogy a vízminta pH-értéke 12-12,5-re emelkedjen.
⑶ A savas desztilláció során a szulfid hidrogén-szulfid formájában elpárologhat, és lúgos folyadékkal felszívódhat, ezért előzetesen el kell távolítani. A kén eltávolításának két módja van. Az egyik az, hogy olyan oxidálószert adunk hozzá, amely nem tudja oxidálni a CN-t (például kálium-permanganátot) savas körülmények között az S2- oxidálására, majd desztilláljuk; a másik, hogy megfelelő mennyiségű CdCO3 vagy CbCO3 szilárd port adjunk hozzá fém előállításához. A szulfid kicsapódik, a csapadékot szűrjük, majd desztilláljuk.
⑷ A savas desztilláció során az olajos anyagok is elpárologhatnak. Ekkor (1+9) ecetsavval beállíthatja a vízminta pH-értékét 6-7-re, majd gyorsan hozzáadhatja a vízminta térfogatának 20%-át hexánhoz vagy kloroformhoz. Extraháljuk (nem többször), majd azonnal nátrium-hidroxid oldattal emeljük a vízminta pH-értékét 12-12,5-re, majd desztilláljuk.
⑸ A nagy koncentrációjú karbonátot tartalmazó vízminták savas desztillációja során a nátrium-hidroxid mosóoldat szén-dioxid szabadul fel és gyűlik össze, ami befolyásolja a mérési eredményeket. Ha nagy koncentrációjú karbonátos szennyvízzel találkozunk, nátrium-hidroxid helyett kalcium-hidroxidot használhatunk a vízminta rögzítésére, így a vízminta pH-értéke 12-12,5-re emelkedik, és a kicsapás után a felülúszót a mintapalackba öntjük. .
⑹ A cianid fotometriával történő mérésénél a reakcióoldat pH-értéke közvetlenül befolyásolja a szín abszorbancia értékét. Ezért az abszorpciós oldat lúgkoncentrációját szigorúan ellenőrizni kell, és figyelni kell a foszfátpuffer pufferkapacitására. Bizonyos mennyiségű puffer hozzáadása után figyelni kell annak meghatározására, hogy az optimális pH-tartomány elérhető-e. Ezenkívül a foszfátpuffer elkészítése után pH-mérővel meg kell mérni a pH-értékét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megfelel-e a szennyezett reagensek vagy kristályvíz jelenléte miatti nagy eltérések elkerülésére vonatkozó követelményeknek.
⑺Az ammónium-klorid T elérhető klórtartalmának változása is gyakori oka a pontatlan cianid-meghatározásnak. Ha nincs színfejlődés, vagy a színfejlődés nem lineáris és az érzékenység alacsony, az az oldat pH-értékének eltérése mellett gyakran összefügg az ammónium-klorid T minőségével is. Ezért a rendelkezésre álló klórtartalom Az ammónium-klorid T értékének 11% felett kell lennie. Ha az előkészítés után lebomlott vagy zavaros csapadék képződik, nem használható fel újra.
64. Mik azok a biofázisok?
Az aerob biológiai tisztítási eljárás során a szennyvízben lévő szerves anyagok szerkezeti formájától és folyamatától függetlenül oxidálódnak és szervetlen anyagokká bomlanak a tisztítórendszerben lévő eleveniszap és biofilm mikroorganizmusok metabolikus tevékenysége révén. Így a szennyvíz megtisztul. A tisztított szennyvíz minősége összefügg az eleveniszapot és biofilmet alkotó mikroorganizmusok típusával, mennyiségével és metabolikus aktivitásával. A szennyvíztisztító műtárgyak tervezése és napi üzemeltetése elsősorban az eleveniszapos és biofilmes mikroorganizmusok jobb életkörülményeinek megteremtését szolgálja, hogy azok maximálisan ki tudják fejteni metabolikus vitalitásukat.
A szennyvíz biológiai tisztításának folyamatában a mikroorganizmusok átfogó csoportot alkotnak: az eleveniszap különféle mikroorganizmusokból áll, és a különféle mikroorganizmusoknak kölcsönhatásba kell lépniük egymással, és ökológiailag kiegyensúlyozott környezetben kell lakniuk. A különböző típusú mikroorganizmusoknak megvannak a saját szaporodási szabályai a biológiai kezelési rendszerekben. Például, ha a szerves anyag koncentrációja magas, a szerves anyagokkal táplálkozó baktériumok dominálnak, és természetesen a legtöbb mikroorganizmussal rendelkeznek. Ha a baktériumok száma nagy, akkor elkerülhetetlenül megjelennek a baktériumokkal táplálkozó protozoonok, majd megjelennek a baktériumokkal és protozoonokkal táplálkozó mikrometazoák.
Az eleveniszapban lévő mikroorganizmusok szaporodási mintája mikrobiális mikroszkóppal segít megérteni a szennyvízkezelési folyamat vízminőségét. Ha a mikroszkópos vizsgálat során nagyszámú flagellátumot találunk, az azt jelenti, hogy a szennyvíz szervesanyag-koncentrációja továbbra is magas, és további tisztításra van szükség; ha mikroszkópos vizsgálat során úszó csillókat találunk, az azt jelenti, hogy a szennyvizet bizonyos mértékig megtisztították; ha a mikroszkópos vizsgálat során ülő csillótesteket találunk, Ha kicsi az úszó csillósok száma, ez azt jelenti, hogy a szennyvízben nagyon kevés szerves anyag és szabad baktérium van, és a szennyvíz közel stabil; ha rotifereket találunk a mikroszkóp alatt, az azt jelenti, hogy a víz minősége viszonylag stabil.
65.Mi az életrajzi mikroszkópia? mi a funkciója?
A biofázis mikroszkópia általában csak a vízminőség általános állapotának becslésére használható. Ez egy minőségi teszt, és nem használható a szennyvíztisztító telepek szennyvíz minőségének ellenőrző mutatójaként. A mikrofauna szukcesszió változásának nyomon követéséhez rendszeres számlálás is szükséges.
Az eleveniszap és a biofilm a biológiai szennyvíztisztítás fő összetevői. Az iszapban lévő mikroorganizmusok növekedése, szaporodása, anyagcsere-tevékenysége és a mikrobiális fajok közötti szukcesszió közvetlenül tükrözheti a kezelés állapotát. A szervesanyag-koncentráció és a toxikus anyagok meghatározásához képest a biofázis mikroszkópia sokkal egyszerűbb. Bármikor megértheti az eleveniszapos protozoonok változásait és populációnövekedését, fogyását, így előzetesen megítélheti a szennyvíz tisztultsági fokát vagy a bejövő víz minőségét. és a működési feltételek normálisak-e. Ezért amellett, hogy fizikai és kémiai eszközökkel méri az eleveniszap tulajdonságait, mikroszkóp segítségével is megfigyelheti a mikroorganizmusok egyedi morfológiáját, növekedési mozgását és relatív mennyiségét, hogy megítélje a szennyvíztisztítás működését, és így észlelje a kóros elváltozásokat. helyzeteket korán, és időben tegyen intézkedéseket. Megfelelő ellenintézkedéseket kell tenni a kezelőkészülék stabil működésének biztosítása és a kezelési hatás javítása érdekében.
66. Mire kell figyelnünk kis nagyítás melletti élőlények megfigyelésekor?
Az alacsony nagyítású megfigyelés a biológiai fázis teljes képének megfigyelése. Ügyeljen az iszappelyh méretére, az iszapszerkezet tömítettségére, a baktériumzselé és fonalas baktériumok arányára és a szaporodási állapotra, és rögzítse és készítse el a szükséges leírásokat. . A nagy iszappelyhekkel rendelkező iszap jó ülepedési teljesítményt és erős ellenállást mutat a nagy terhelésekkel szemben.
Az iszappelyhek átlagos átmérőjük szerint három kategóriába sorolhatók: az 500 μm-nél nagyobb átlagos átmérőjű iszappelyheket nagyszemcsés iszapnak nevezzük,<150 μm are small-grained sludge, and those between 150 500 medium-grained sludge. .
Az iszappelyhek tulajdonságai az iszappelyhek alakjára, szerkezetére, tömítettségére és az iszapban lévő fonalas baktériumok számára vonatkoznak. A mikroszkópos vizsgálat során a hozzávetőlegesen kerek iszappelyheket kerek pelyheknek, a kerek formától teljesen eltérőeket szabálytalan alakú pelyheknek nevezzük.
A pelyheken kívül a felfüggesztéshez kapcsolódó pelyhekben lévő hálózati üregeket nyitott szerkezeteknek, a nyitott üregek nélkülieket pedig zárt szerkezeteknek nevezzük. A pelyhekben lévő micella baktériumok sűrűn helyezkednek el, és azokat, amelyeknek világos határai vannak a pelyhek élei és a külső szuszpenzió között, szoros pelyheknek, míg a tisztázatlan szélűeket laza pelyheknek nevezzük.
A gyakorlat bebizonyította, hogy a kerek, zárt és tömör pelyhek könnyen koagulálhatók és egymással koncentrálhatók, és jó az ülepedési teljesítményük. Ellenkező esetben az ülepítési teljesítmény gyenge.
67. Mire kell figyelnünk, ha nagy nagyítás mellett figyelünk meg élőlényeket?
Nagy nagyítással megfigyelve tovább láthatjuk a mikroállatok szerkezeti jellemzőit. Megfigyeléskor figyelni kell a mikroállatok megjelenésére, belső felépítésére, pl. hogy vannak-e tápláléksejtek a harangférgek testében, a csillósvirágok kilengése, stb. a zselé vastagsága és színe, az új zselécsomók aránya stb. A fonalas baktériumok megfigyelésekor ügyeljen arra, hogy a fonalas baktériumokban nem halmozódtak-e fel lipid anyagok és kénrészecskék. Ugyanakkor ügyeljen a fonalas baktériumok sejtjeinek elrendezésére, alakjára és mozgási jellemzőire, hogy kezdetben megítélhesse a fonalas baktériumok típusát (a fonalas baktériumok további azonosítása). típusokhoz olajlencse használata és az eleveniszap-minták festése szükséges).
68. Hogyan osztályozzuk a fonalas mikroorganizmusokat a biológiai fázis megfigyelése során?
Az eleveniszapban található fonalas mikroorganizmusok közé tartoznak a fonalas baktériumok, fonalas gombák, fonalas algák (cianobaktériumok) és más sejtek, amelyek összekapcsolódnak és fonalas tallit alkotnak. Közülük a fonalas baktériumok a leggyakoribbak. A kolloid csoportba tartozó baktériumokkal együtt az eleveniszapos pelyhek fő összetevője. A fonalas baktériumok erősen képesek oxidálni és lebontani a szerves anyagokat. Azonban a fonalas baktériumok nagy fajlagos felülete miatt, amikor az iszapban lévő fonalas baktériumok meghaladják a baktériumkocsonya tömegét és uralják a növekedést, a fonalas baktériumok a pelyhből az iszapba kerülnek. A külső meghosszabbítás akadályozza a pelyhek közötti kohéziót és növeli az iszap SV és SVI értékét. Súlyos esetekben az iszap tágulását okozza. Ezért a fonalas baktériumok száma az iszap ülepítési teljesítményét befolyásoló legfontosabb tényező.
Az eleveniszapban lévő fonalas baktériumok és zselatinos baktériumok aránya szerint a fonalas baktériumok öt osztályba sorolhatók: ①00 – szinte nincs fonalas baktérium az iszapban; ②± fokozat – az iszapban kevés fonalas baktérium található. ③+ fokozat – Közepes számú fonalas baktérium található az iszapban, és a teljes mennyiség kevesebb, mint a zselés tömegben lévő baktériumok száma; ④++ fokozat – Az iszapban nagyszámú fonalas baktérium található, és a teljes mennyiség nagyjából megegyezik a zselémasszában lévő baktériumok számával; ⑤++ fokozat – Az iszappelyhek csontváza fonalas baktériumok, és a baktériumok száma jelentősen meghaladja a micella baktériumokét.
69. Milyen változásokra kell figyelni az eleveniszap mikroorganizmusaiban a biológiai fázis megfigyelése során?
A városi szennyvíztisztító telepek eleveniszapjában sokféle mikroorganizmus található. Viszonylag könnyű megragadni az eleveniszap állapotát a mikrobiális típusok, alakok, mennyiségek és mozgásállapotok változásainak megfigyelésével. Előfordulhat azonban, hogy az ipari szennyvíztisztító telepek eleveniszapjában vízminőségi okok miatt bizonyos mikroorganizmusok nem figyelhetők meg, sőt előfordulhat, hogy mikroállatok sem jelennek meg. Vagyis a különböző ipari szennyvíztisztító telepek biológiai fázisai nagyon eltérőek.
⑴Változások a mikrobiális fajokban
Az iszapban lévő mikroorganizmusok típusa a víz minőségével és a működési szakaszokkal változik. Az iszaptermesztés során, ahogy az eleveniszap fokozatosan képződik, a szennyvíz zavarosról tisztara változik, és az iszapban lévő mikroorganizmusok szabályos fejlődésen mennek keresztül. A normál működés során az iszap mikrobiális fajainak változása is bizonyos szabályokat követ, és az iszapmikrobiális fajok változásából az üzemi feltételek változására lehet következtetni. Például, amikor az iszapszerkezet fellazul, több lesz az úszkáló csilló, ha pedig a szennyvíz zavarossága romlik, nagy számban jelennek meg az amőbák és a flagellátumok.
⑵Változások a mikrobiális aktivitás állapotában
A vízminőség változásával a mikroorganizmusok aktivitási állapota is megváltozik, sőt a szennyvíz változásával a mikroorganizmusok alakja is megváltozik. Ha például a harangférgeket vesszük, a csillók kilengésének sebessége, a testben felhalmozódott táplálékbuborékok mennyisége, a teleszkópos buborékok mérete és egyéb alakzatai mind-mind a növekedési környezet változásával változni fognak. Ha a vízben túl magas vagy túl alacsony az oldott oxigén mennyisége, a harangféreg fejéből gyakran vákuum áll ki. Ha túl sok tűzálló anyag van a beáramló vízben, vagy túl alacsony a hőmérséklet, az óraférgek inaktívvá válnak, és testükben felhalmozódhatnak a táplálékrészecskék, ami végül a rovarok mérgezéstől való elpusztulásához vezet. Amikor a pH-érték megváltozik, az óraféreg testén lévő csillók leállnak.
⑶A mikroorganizmusok számának változása
Az eleveniszapban sokféle mikroorganizmus található, de bizonyos mikroorganizmusok számának változása a vízminőség változását is tükrözheti. Például a fonalas baktériumok nagyon előnyösek, ha megfelelő mennyiségben vannak jelen a normál működés során, de nagy jelenlétük a baktériumkocsonya tömegének csökkenéséhez, az iszap kiterjedéséhez és a szennyvíz rossz minőségéhez vezet. Az eleveniszapban a flagellátok megjelenése azt jelzi, hogy az iszap növekedni és szaporodni kezd, de a flagellátok számának növekedése gyakran a kezelés hatékonyságának csökkenése. A nagyszámú harangféreg megjelenése általában az eleveniszap érett növekedésének megnyilvánulása. Ilyenkor a kezelési hatás jó, és egyidejűleg nagyon kis mennyiségű rotifer is látható. Ha nagyszámú rotifer jelenik meg az eleveniszapban, az gyakran azt jelenti, hogy az iszap elöregedett vagy túloxidálódott, és ezt követően az iszap széteshet, és a kifolyó víz minősége romolhat.
Feladás időpontja: 2023. december 08
