35.Mi a víz zavarossága?
A víz zavarossága a vízminták fényáteresztő képességének mutatója. Ennek oka a kis mennyiségű szervetlen és szerves anyag, valamint egyéb lebegő anyagok, mint például üledék, agyag, mikroorganizmusok és egyéb lebegő anyagok a vízben, amelyek a vízmintán áthaladó fény szétszóródását vagy elnyelését okozzák. A közvetlen behatolás okozta, egy adott fényforrás áteresztésének akadályozási fokát, amikor minden liter desztillált víz 1 mg SiO2-t (vagy kovaföldet) tartalmaz, általában zavarossági standardnak, úgynevezett Jackson-fokozatnak tekintik, JTU-ban kifejezve.
A zavarosságmérő azon az elven alapul, hogy a vízben lebegő szennyeződések szóró hatást gyakorolnak a fényre. A mért zavarosság a szórási zavarosság mértékegysége, NTU-ban kifejezve. A víz zavarossága nemcsak a vízben jelenlévő részecskék tartalmával függ össze, hanem szorosan összefügg e részecskék méretével, alakjával és tulajdonságaival is.
A víz nagy zavarossága nemcsak a fertőtlenítőszer adagolását növeli, hanem a fertőtlenítő hatást is befolyásolja. A zavarosság csökkentése gyakran a káros anyagok, baktériumok és vírusok csökkenését jelenti a vízben. Amikor a víz zavarossága eléri a 10 fokot, az emberek azt tudják mondani, hogy a víz zavaros.
36. Milyen módszerek vannak a zavarosság mérésére?
A GB13200-1991 nemzeti szabványban meghatározott zavarosságmérési módszerek közé tartozik a spektrofotometria és a vizuális kolorimetria. E két módszer eredményeinek egysége a JTU. Ezen kívül létezik egy műszeres módszer a víz zavarosságának mérésére a fény szóró hatásával. A zavarosságmérővel mért eredmény mértékegysége NTU. A spektrofotometriás módszer ivóvíz, természetes víz és nagy zavarosságú víz kimutatására alkalmas, minimum 3 fokos kimutatási határral; a vizuális kolorimetriás módszer alacsony zavarosságú vizek, például ivóvíz és forrásvíz kimutatására alkalmas, minimális kimutatási határ 1 Spend. A másodlagos ülepítő tartály szennyvizének vagy a speciális tisztítási szennyvíz zavarosságának laboratóriumi vizsgálatakor az első két kimutatási módszer egyaránt használható; a szennyvíztisztító telep és a fejlett tisztítórendszer csővezetékeinek zavarossági vizsgálatakor gyakran szükséges online Turbidimeter telepítése.
Az online zavarosságmérő alapelve megegyezik az optikai iszapkoncentráció-mérővel. A kettő között az a különbség, hogy az iszapkoncentráció-mérővel mért SS-koncentráció magas, így a fényelnyelés elvét alkalmazza, míg a zavarosságmérővel mért SS-érték alacsonyabb. Ezért a fényszórás elvét alkalmazva és a mért vízen áthaladó fény szórási komponensének mérésével a víz zavarosságára lehet következtetni.
A zavarosság a vízben lévő könnyű és szilárd részecskék közötti kölcsönhatás eredménye. A zavarosság mérete olyan tényezőkkel függ össze, mint a vízben lévő szennyező részecskék mérete és alakja, valamint a fény törésmutatója. Ezért, ha a víz lebegőanyag-tartalma magas, általában a zavarossága is nagyobb, de a kettő között nincs közvetlen összefüggés. Néha a lebegőanyag-tartalom megegyezik, de a lebegőanyag eltérő tulajdonságai miatt a mért zavarossági értékek nagyon eltérőek. Ezért, ha a víz sok lebegő szennyeződést tartalmaz, az SS mérési módszerét kell alkalmazni, hogy pontosan tükrözze a vízszennyezettség mértékét vagy a szennyeződések konkrét mennyiségét.
A vízmintákkal érintkező összes üvegedényt sósavval vagy felületaktív anyaggal meg kell tisztítani. A zavarosság mérésére szolgáló vízmintáknak törmeléktől és könnyen ülepedő részecskéktől mentesnek kell lenniük, és azokat lezárt üvegpalackokba kell gyűjteni, és a mintavétel után a lehető leghamarabb meg kell mérni. Különleges körülmények között, sötét helyen, 4°C-on rövid ideig, legfeljebb 24 óráig tárolható, és mérés előtt erősen fel kell rázni és vissza kell hűteni szobahőmérsékletre.
37. Milyen színű a víz?
A víz színe a víz színének mérésénél megadott index. A vízminőség-elemzésben említett színesség általában a víz valódi színére vonatkozik, azaz csak a vízmintában oldott anyagok által kiváltott színre vonatkozik. Ezért mérés előtt a vízmintát deríteni, centrifugálni, vagy 0,45 μm-es szűrőmembránnal szűrni kell az SS eltávolításához, de szűrőpapírt nem lehet használni, mert a szűrőpapír képes elnyelni a víz színének egy részét.
Az eredeti mintán szűrés és centrifugálás nélkül mért eredmény a víz látszólagos színe, vagyis az oldott és oldhatatlan szuszpendált anyagok kombinációja által keltett szín. Általában a víz látszólagos színét nem lehet mérni és számszerűsíteni a valódi színt mérő platina-kobalt kolorimetriás módszerrel. Az olyan jellemzőket, mint a mélység, színárnyalat és átlátszóság, általában szavakkal írják le, majd a hígítási tényező módszerével mérik. A platina-kobalt kolorimetriás módszerrel mért eredmények gyakran nem hasonlíthatók össze a többszörös hígításos módszerrel mért kolorimetriás értékekkel.
38.Melyek a színmérési módszerek?
A kolorimetria mérésére két módszer létezik: platina-kobalt kolorimetriás és hígításos többszörös módszer (GB11903-1989). A két módszert egymástól függetlenül kell alkalmazni, és a mért eredmények általában nem hasonlíthatók össze. A platina-kobalt kolorimetriás módszer tiszta víz, enyhén szennyezett és enyhén sárgás víz, valamint viszonylag tiszta felszíni víz, talajvíz, ivóvíz és visszanyert víz, valamint a fejlett szennyvíztisztítás után újrahasznosított víz vizsgálatára alkalmas. Az ipari szennyvizek és a súlyosan szennyezett felszíni vizek színének meghatározására általában többszörös hígítási módszert alkalmaznak.
A platina-kobalt kolorimetriás módszer 1 mg Pt (IV) és 2 mg kobalt (II)-klorid hexahidrát színét veszi fel 1 liter vízben, mint egy színegységet, amelyet általában 1 foknak neveznek. 1 standard kolorimetriás egység elkészítési módja az, hogy 0,491 mg K2PtCl6-ot és 2,00 mgCoCl2?6H2O-t adunk 1 liter vízhez, más néven platina- és kobaltstandardnak. A platina és kobalt standard szer megkettőzésével több szabványos kolorimetriás egységet kaphatunk. Mivel a kálium-klór-kobaltát drága, általában K2Cr2O7-et és CoSO4-7H2O-t használnak helyettesítő kolorimetriás standardoldat előállítására bizonyos arányban és műveleti lépésekben. A színmérés során a vízminta színének meghatározásához hasonlítsa össze a mérendő vízmintát különböző színű standard oldatok sorozatával.
A hígítási tényező módszere szerint a vízmintát optikailag tiszta vízzel addig hígítják, amíg az majdnem színtelen lesz, majd áthelyezik egy kolorimetriás csőbe. A színmélységet a fehér alapon azonos folyadékoszlop magasságú, optikailag tiszta víz színmélységével hasonlítják össze. Ha eltérést talál, addig hígítsa újra, amíg a szín nem észlelhető, a vízminta hígítási tényezője ekkor a víz színintenzitását kifejező érték, mértékegysége pedig a szor.
Feladás időpontja: 2023.10.19
