31. Mik azok a lebegő szilárd anyagok?
Az SS lebegő szilárd anyagokat nem szűrhető anyagoknak is nevezik. A mérési módszer a vízminta 0,45μm-es szűrőmembránnal történő szűrése, majd a leszűrt maradék bepárlása és szárítása 103oC ~ 105oC-on. Illékony lebegőanyag A VSS a magas, 600 oC-os égetést követően elpárologtató lebegőanyag-tömegre utal, amely nagyjából a lebegő anyagok szervesanyag-tartalmát képviseli. Az égés után visszamaradó anyag nem illékony lebegőanyag, amely nagyjából a lebegőanyagban lévő szervetlen anyag tartalmát képviselheti.
Szennyvízben vagy szennyezett víztestekben az oldhatatlan lebegőanyag-tartalom és tulajdonságok a szennyező anyagok jellegétől és a szennyezettség mértékétől függően változnak. A lebegő szilárd anyagok és az illékony lebegő anyagok a szennyvízkezelés tervezésének és üzemeltetésének fontos mutatói.
32. Miért fontos paraméterek a lebegő szilárd anyagok és az illékony lebegő anyagok a szennyvízkezelés tervezésében és üzemeltetésében?
A szennyvízben lévő lebegő szilárd anyagok és az illékony lebegő anyagok fontos paraméterek a szennyvízkezelés tervezésében és üzemeltetésében.
A másodlagos ülepítő tartály szennyvíz lebegőanyag-tartalmára vonatkozóan az országos első szintű szennyvíz-kibocsátási szabvány előírja, hogy az nem haladhatja meg a 70 mg/L-t (a települési másodlagos szennyvíztisztító telepek nem haladhatják meg a 20 mg/L-t), amely az egyik legfontosabb vízminőség-ellenőrző mutatók. Ugyanakkor a lebegő szilárd anyagok jelzik, hogy a hagyományos szennyvíztisztító rendszer megfelelően működik-e. A másodlagos ülepítő tartályból származó vízben a lebegőanyag mennyiségének rendellenes változása vagy a szabvány túllépése azt jelzi, hogy probléma van a szennyvíztisztító rendszerrel, és megfelelő intézkedéseket kell tenni a normál állapot helyreállítására.
A biológiai tisztítóberendezésben lévő eleveniszap lebegőanyag- (MLSS) és illékony lebegőanyag-tartalmának (MLVSS) egy bizonyos mennyiségi tartományon belül kell lennie, és a viszonylag stabil vízminőségű szennyvízbiológiai tisztítórendszerek esetében bizonyos arányos kapcsolat van két. Ha az MLSS vagy MLVSS túllép egy meghatározott tartományt, vagy a két arány aránya jelentősen megváltozik, törekedni kell arra, hogy visszaállítsák a normál értékre. Ellenkező esetben a biológiai tisztítórendszerből származó szennyvíz minősége óhatatlanul megváltozik, sőt a különböző emissziós mutatók, köztük a lebegő anyagok is meghaladják a szabványokat. Emellett az MLSS mérésével a levegőztető tartályos keverék iszaptérfogati indexe is nyomon követhető, hogy megértsük az eleveniszap és más biológiai szuszpenziók ülepedési jellemzőit és aktivitását.
33. Milyen módszerek vannak a lebegőanyag mérésére?
A GB11901-1989 szabvány meghatározza a vízben lebegő szilárd anyagok gravimetriás meghatározásának módszerét. A lebegő szilárd anyagok SS mérése során általában meghatározott mennyiségű szennyvizet vagy kevert folyadékot gyűjtenek össze, 0,45 μm-es szűrőmembránnal szűrik a lebegő szilárd anyagok felfogására, és a szűrőmembránt használják a lebegő szilárd anyagok elfogására előtte és utána. A tömegkülönbség a lebegő szilárd anyagok mennyisége. Az általános szennyvíz és a másodlagos ülepítő tartály szennyvízére vonatkozó SS közös mértékegysége mg/L, míg a levegőztető tartály kevert folyadék és visszatérő iszap SS közös egysége g/L.
Nagy SS értékű vízminták, például levegőztető kevert lúg és visszatérő iszap szennyvíztisztító telepeken történő mérésekor, valamint amikor a mérési eredmények pontossága alacsony, a 0,45 μm-es szűrőmembrán helyett kvantitatív szűrőpapír használható. Ez nem csak a tényleges helyzetet tükrözi, hogy irányítsa a tényleges termelés művelet-beállítását, hanem megtakaríthatja a tesztelési költségeket is. Másodlagos ülepítő tartály szennyvízben vagy mélytisztító szennyvízben történő SS mérésénél azonban 0,45 μm-es szűrőmembránt kell használni a méréshez, ellenkező esetben túl nagy lesz a hiba a mérési eredményekben.
A szennyvízkezelési folyamatban a lebegőanyag-koncentráció az egyik olyan folyamatparaméter, amelyet gyakran kell kimutatni, mint például a bemeneti lebegőanyag-koncentráció, a kevert folyékony iszap koncentrációja a levegőztetésben, a visszatérő iszap koncentrációja, a maradék iszap koncentrációja stb. Az SS érték meghatározásához gyakran használnak iszapkoncentráció-mérőket a szennyvíztisztító telepeken, beleértve az optikai és ultrahangos típusokat is. Az optikai iszapkoncentráció-mérő alapelve, hogy a vízen áthaladva lebegő részecskékkel találkozva a szórt fénysugarat használja, és az intenzitás gyengül. A fény szóródása bizonyos arányban áll a talált lebegő részecskék számával és méretével. A szórt fényt egy fényérzékeny cella érzékeli. és a fénycsillapítás mértékére, a víz iszapkoncentrációjára lehet következtetni. Az ultrahangos iszapkoncentráció-mérő elve az, hogy amikor az ultrahanghullámok áthaladnak a szennyvízen, az ultrahang intenzitásának csillapítása arányos a vízben lévő lebegő részecskék koncentrációjával. Az ultrahanghullámok csillapításának speciális szenzorral történő érzékelésével a víz iszapkoncentrációjára lehet következtetni.
34. Milyen óvintézkedések szükségesek a lebegő szilárd anyagok meghatározásához?
Méréskor és mintavételkor a másodlagos ülepítő tartály elfolyó vízmintájának vagy a biológiai tisztítóberendezésben lévő eleveniszap-mintának reprezentatívnak kell lennie, a benne elmerült nagyméretű lebegőanyag-szemcséket vagy heterogén alvadékanyagokat el kell távolítani. Annak elkerülése érdekében, hogy a szűrőtárcsán lévő túlzott maradékanyag magával ragadja a vizet és meghosszabbítsa a szárítási időt, a mintavételi térfogat előnyösen 2,5-200 mg szuszpendált szilárd anyagot állít elő. Ha nincs más alap, a lebegőanyag-meghatározás mintatérfogata 100 ml-re állítható be, és alaposan össze kell keverni.
Az eleveniszapos minták mérésénél a nagy lebegőanyag-tartalom miatt a mintában lévő lebegőanyag mennyisége gyakran meghaladja a 200 mg-ot. Ebben az esetben a szárítási időt megfelelően meg kell hosszabbítani, majd a mérlegelés előtt egy szárítóba kell vinni, hogy az egyensúlyi hőmérsékletre hűljön. Ismételt szárítás és szárítás addig, amíg a tömegállandóság vagy a tömegveszteség nem éri el az előző mérés 4%-át. A többszöri szárítási, szárítási és mérlegelési műveletek elkerülése érdekében minden egyes műveleti lépést és időtartamot szigorúan ellenőrizni kell, és a laboratóriumi technikusnak egymástól függetlenül kell elvégeznie az egységes technikák biztosítása érdekében.
Az összegyűjtött vízmintákat a lehető leghamarabb elemezni és mérni kell. Ha tárolásra van szükségük, akkor 4oC-os hűtőszekrényben is tárolhatók, de a vízminták tárolási ideje nem haladhatja meg a 7 napot. Annak érdekében, hogy a mérési eredmények minél pontosabbak legyenek, nagy SS értékű vízminták, például levegőztető kevert folyadék mérésekor a vízminta térfogata megfelelően csökkenthető; míg az alacsony SS értékű vízminták, például a másodlagos ülepítő tartály szennyvize mérésekor a vizsgált víz mennyisége megfelelően növelhető. Ilyen kötet.
A nagy SS értékű iszap, például a visszatérő iszap koncentrációjának mérésekor, hogy a szűrőközeg, például szűrőmembrán vagy szűrőpapír túl sok lebegő anyagot felfogjon és túl sok vizet vonjon magával, meg kell hosszabbítani a szárítási időt. Állandó súllyal mérve ügyelni kell arra, hogy mennyit változik a súly. Ha a változás túl nagy, az gyakran azt jelenti, hogy a szűrőmembránon lévő SS kívül száraz, belül nedves, és a száradási időt meg kell hosszabbítani.
Feladás időpontja: 2023.10.12
