56. Milyen módszerek vannak a kőolaj mérésére?
A kőolaj alkánokból, cikloalkánokból, aromás szénhidrogénekből, telítetlen szénhidrogénekből és kis mennyiségű kénből és nitrogén-oxidokból álló összetett keverék. A vízminőségi előírások a kőolajat toxikológiai indikátorként és humán érzékszervi indikátorként határozzák meg a vízi élőlények védelmében, mivel a kőolaj-anyagok nagy hatással vannak a vízi élővilágra. Ha a víz kőolaj-tartalma 0,01 és 0,1 mg/l között van, az megzavarja a vízi élőlények táplálkozását és szaporodását. Ezért hazám halászati vízminőségi előírásai nem haladhatják meg a 0,05 mg/L-t, a mezőgazdasági öntözővízre vonatkozó előírások nem haladhatják meg az 5,0 mg/L-t, és a másodlagos átfogó szennyvízkibocsátási szabványok nem haladhatják meg a 10 mg/L-t. Általában a levegőztető tartályba belépő szennyvíz kőolaj-tartalma nem haladhatja meg az 50 mg/l-t.
A kőolaj összetett összetétele és széles körben változó tulajdonságai, valamint az analitikai módszerek korlátai miatt nehéz egységes, a különböző komponensekre alkalmazható szabványt felállítani. Ha a víz olajtartalma >10 mg/l, a gravimetriás módszer használható a meghatározáshoz. Hátránya, hogy a művelet bonyolult, és a könnyű olaj könnyen elveszik a petroléter elpárologtatása és szárítása során. Ha a víz olajtartalma 0,05-10 mg/l, a méréshez nem diszperzív infravörös fotometria, infravörös spektrofotometria és ultraibolya spektrofotometria használható. A nem diszperzív infravörös fotometria és az infravörös fotometria a kőolajvizsgálatok nemzeti szabványa. (GB/T16488-1996). Az UV-spektrofotometriát főként szagú és mérgező aromás szénhidrogének elemzésére használják. Olyan anyagokra vonatkozik, amelyek petroléterrel extrahálhatók, és adott hullámhosszon abszorpciós jellemzőkkel rendelkeznek. Nem tartalmazza az összes kőolajfajtát.
57. Milyen óvintézkedések szükségesek a kőolaj mérésére?
A diszperzív infravörös fotometria és infravörös fotometria által használt extrakciós szer szén-tetraklorid vagy triklór-trifluor-etán, a gravimetriás módszerrel és ultraibolya spektrofotometriával alkalmazott extrakciós szer petroléter. Ezek az extrakciós szerek mérgezőek, és óvatosan kell őket kezelni, és elszívófedélben kell őket kezelni.
A standard olajnak petroléternek vagy szén-tetrakloridos kivonatnak kell lennie a vizsgálandó szennyvízből. Néha más elismert szabványos olajtermékek is használhatók, vagy n-hexadekán, izooktán és benzol 65:25:10 arányban. A térfogatarány alapján megfogalmazva. A standard olaj kinyerésére, standard olajgörbék rajzolására és szennyvízminták mérésére használt petroléternek ugyanabból a tételszámból kell származnia, különben az eltérő vakértékek miatt szisztematikus hibák lépnek fel.
Az olajmérésnél külön mintavétel szükséges. A mintavevő palackhoz általában széles szájú üvegpalackot használnak. Műanyag palackot nem szabad használni, és a vízminta nem tudja kitölteni a mintavevő palackot, és legyen rajta rés. Ha a vízminta nem elemezhető ugyanazon a napon, sósavat vagy kénsavat lehet hozzáadni a pH érték meghatározásához.<2 to inhibit the growth of microorganisms, and stored in a 4oc refrigerator. piston on separatory funnel cannot be coated with oily grease such as vaseline.
58. Melyek a vízminőségi mutatók a közönséges nehézfémekre és a szervetlen nemfém toxikus és káros anyagokra?
A vízben előforduló közönséges nehézfémek és szervetlen, nem fémes mérgező és káros anyagok elsősorban a higany, kadmium, króm, ólom és szulfid, cianid, fluor, arzén, szelén stb. Ezek a vízminőségi mutatók mérgezőek az emberi egészség és a vízi élővilág védelme szempontjából . fizikai mutatók. Az Országos Átfogó Szennyvízkibocsátási Szabvány (GB 8978-1996) szigorú előírásokat ír elő az ezeket az anyagokat tartalmazó szennyvízkibocsátási mutatókra vonatkozóan.
Azon szennyvíztisztító telepek esetében, amelyek bejövő vize ezeket az anyagokat tartalmazza, a bejövő vízben és a másodlagos ülepítő tartály elfolyó vizében ezeknek a mérgező és káros anyagoknak a tartalmát gondosan ellenőrizni kell a kibocsátási előírások betartása érdekében. Ha kiderül, hogy a bejövő víz vagy szennyvíz meghaladja a szabványt, azonnal intézkedni kell annak érdekében, hogy a szennyvíz mielőbb elérje a szabványt az előkezelés megerősítésével és a szennyvíztisztítás működési paramétereinek módosításával. A hagyományos másodlagos szennyvíztisztításban a szulfid és a cianid a két leggyakoribb vízminőségi mutató a szervetlen nemfémes mérgező és káros anyagokra vonatkozóan.
59. Hány formája van a szulfidnak a vízben?
A kén vízben előforduló fő formái a szulfátok, szulfidok és szerves szulfidok. Közülük a szulfidnak három formája van: H2S, HS- és S2-. Az egyes formák mennyisége a víz pH-értékéhez kapcsolódik. Savas körülmények között, ha a pH-érték 8-nál magasabb, az főleg H2S formájában létezik. Ha a pH-érték 8-nál nagyobb, az főleg HS- és S2- formájában létezik. A szulfid kimutatása a vízben gyakran azt jelzi, hogy az szennyezett. Egyes iparágakból, különösen a kőolaj-finomításból kibocsátott szennyvíz gyakran tartalmaz bizonyos mennyiségű szulfidot. Az anaerob baktériumok hatására a vízben lévő szulfát is szulfiddá redukálható.
A szennyvíztisztító rendszer megfelelő részeiből származó szennyvíz szulfidtartalmát gondosan elemezni kell a hidrogén-szulfid-mérgezés elkerülése érdekében. Különösen a sztrippelő kéntelenítő egység be- és kilépő vizénél a szulfidtartalom közvetlenül tükrözi a sztrippelő egység hatását, és ellenőrző jelzés. A természetes víztestekben a túlzott szulfid megelőzése érdekében a nemzeti átfogó szennyvízkibocsátási szabvány előírja, hogy a szulfidtartalom nem haladhatja meg az 1,0 mg/l-t. Szennyvíz aerob másodlagos biológiai tisztítása esetén, ha a bejövő víz szulfidkoncentrációja 20mg/L alatt van, akkor az aktív Ha az iszapteljesítmény jó és a maradék iszap időben kiürül, a másodlagos ülepítő tartály víz szulfidtartalma elérje a színvonalat. A másodlagos ülepítő tartályból kilépő szennyvíz szulfidtartalmát rendszeresen ellenőrizni kell, hogy meg lehessen figyelni, hogy a szennyvíz megfelel-e a szabványoknak, és meghatározható az üzemi paraméterek beállításának módja.
60. Hány módszert használnak általában a víz szulfidtartalmának kimutatására?
A víz szulfidtartalmának kimutatására általánosan használt módszerek közé tartozik a metilénkék spektrofotometria, a p-amino-N, N-dimetil-anilin spektrofotometria, a jodometriás módszer, az ionelektródos módszer stb. Ezek közül a nemzeti szabványos szulfidmeghatározási módszer a metilénkék spektrofotometria. Fotometria (GB/T16489-1996) és közvetlen színspektrofotometria (GB/T17133-1997). E két módszer kimutatási határa 0,005 mg/l, illetve 0,004 mg/l. Ha a vízminta nincs hígítva, Ebben az esetben a legmagasabb kimutatási koncentráció 0,7 mg/l, illetve 25 mg/l. A p-amino-N,N-dimetil-anilin spektrofotometriával mért szulfidkoncentráció-tartomány (CJ/T60-1999) 0,05-0,8 mg/L. Ezért a fenti spektrofotometriás módszer csak alacsony szulfidtartalom kimutatására alkalmas. Vizes. Ha a szennyvízben magas a szulfidkoncentráció, a jodometriás módszer (HJ/T60-2000 és CJ/T60-1999) használható. A jodometriás módszer kimutatási koncentrációtartománya 1-200 mg/l.
Ha a vízminta zavaros, színes vagy redukáló anyagokat, például SO32-, S2O32-, merkaptánokat és tioétereket tartalmaz, az komolyan zavarja a mérést, és az interferencia kiküszöbölése érdekében előzetes elválasztást igényel. Az általánosan használt előleválasztási módszer a savanyítás-leválasztás-abszorpció. Törvény. Az alapelv az, hogy a vízminta savanyítása után a szulfid H2S molekuláris állapotban van a savas oldatban, és gázzal kifújja, majd az abszorpciós folyadék elnyeli, majd megméri.
A speciális módszer az, hogy először EDTA-t adnak a vízmintához a legtöbb fémion (például Cu2+, Hg2+, Ag+, Fe3+) komplex és stabilizálása érdekében, hogy elkerüljük az ezen fémionok és a szulfidionok közötti reakció által okozott interferenciát; adjunk hozzá megfelelő mennyiségű hidroxil-amin-hidrokloridot is, amely hatékonyan akadályozza meg az oxidációs-redukciós reakciókat az oxidáló anyagok és a szulfidok között a vízmintákban. Ha vízből H2S-t fújunk, a visszanyerési sebesség lényegesen nagyobb keveréssel, mint keverés nélkül. A szulfid visszanyerési sebessége elérheti a 100%-ot 15 perces keverés mellett. Ha a keverés alatti sztrippelési idő meghaladja a 20 percet, a visszanyerési sebesség kissé csökken. Ezért a sztrippelést általában keverés közben végezzük, és a sztrippelési idő 20 perc. Amikor a vízfürdő hőmérséklete 35-55 oC, a szulfid visszanyerési sebessége elérheti a 100%-ot. Ha a vízfürdő hőmérséklete 65 oC felett van, a szulfid visszanyerési sebessége kissé csökken. Ezért a vízfürdő optimális hőmérsékletét általában 35-55 °C-ra választják.
61. Milyen egyéb óvintézkedések szükségesek a szulfid meghatározásához?
⑴ A vízben lévő szulfid instabilitása miatt a vízminták gyűjtése során a mintavételi helyet nem lehet levegőztetni vagy hevesen keverni. Az összegyűjtés után cink-acetát oldatot kell időben hozzáadni, hogy cink-szulfid szuszpenzióvá váljon. Ha a vízminta savas, lúgos oldatot kell hozzáadni a hidrogén-szulfid felszabadulásának megakadályozására. Amikor a vízminta megtelt, a palackot le kell dugózni, és a lehető leghamarabb el kell küldeni a laboratóriumba elemzésre.
⑵ Függetlenül attól, hogy melyik módszert használják az elemzéshez, a vízmintákat elő kell kezelni az interferencia kiküszöbölése és a kimutatási szint javítása érdekében. Színezékek, lebegő szilárd anyagok, SO32-, S2O32-, merkaptánok, tioéterek és egyéb redukáló anyagok jelenléte befolyásolja az elemzési eredményeket. Ezen anyagok interferenciájának kiküszöbölésére szolgáló módszerek csapadékleválasztást, légfúvásos elválasztást, ioncserét stb.
⑶ A hígításhoz és a reagens oldatok készítéséhez használt víz nem tartalmazhat nehézfém-ionokat, mint pl. Cu2+ és Hg2+, ellenkező esetben a savban oldhatatlan szulfidok képződése miatt az elemzési eredmények alacsonyabbak lesznek. Ezért ne használjon fémlepárlótól származó desztillált vizet. A legjobb, ha ionmentes vizet használunk. Vagy desztillált vizet egy teljesen üveg desztillálóból.
⑷ Hasonlóképpen, a cink-acetát abszorpciós oldatban található nyomokban lévő nehézfémek szintén befolyásolják a mérési eredményeket. Cseppenként hozzáadhat 1 ml újonnan készített 0,05 mol/l nátrium-szulfid oldatot 1 liter cink-acetát abszorpciós oldathoz megfelelő rázás mellett, és hagyja állni egy éjszakán át. , majd forgassuk és rázzuk, majd finom textúrájú kvantitatív szűrőpapírral szűrjük le, és dobjuk ki a szűrletet. Ez kiküszöbölheti az abszorpciós oldatban lévő nyomokban előforduló nehézfémek interferenciáját.
⑸ A nátrium-szulfid standard oldata rendkívül instabil. Minél alacsonyabb a koncentráció, annál könnyebb változtatni. Közvetlenül használat előtt kell elkészíteni és kalibrálni. A standard oldat elkészítéséhez használt nátrium-szulfid kristály felülete gyakran tartalmaz szulfitot, ami hibákat okoz. A legjobb, ha nagy szemcsés kristályokat használ, és gyorsan leöblíti őket vízzel, hogy eltávolítsa a szulfitot a mérlegelés előtt.
Feladás időpontja: 2023. december 04
