43. Milyen óvintézkedések szükségesek az üvegelektródák használatához?
⑴Az üvegelektróda zéró potenciálú pH-értékének a megfelelő savasságmérő pozicionálási szabályzójának tartományában kell lennie, és nem vizes oldatokban nem használható. Amikor az üvegelektródát először használják, vagy hosszabb ideig nem használtak után újra felhasználják, az üveggömböt több mint 24 órán át desztillált vízben kell áztatni, hogy jó hidratáló réteget képezzen. Használat előtt gondosan ellenőrizze, hogy az elektróda jó állapotban van-e, az üvegburán ne legyen repedés és folt, a belső referenciaelektródát pedig át kell áztatni a töltőfolyadékkal.
⑵ Ha buborékok vannak a belső töltőoldatban, óvatosan rázza meg az elektródát, hogy a buborékok túlcsorduljanak, hogy jó érintkezés legyen a belső referenciaelektróda és az oldat között. Az üvegbura károsodásának elkerülése érdekében vizes öblítés után szűrőpapírral óvatosan felszívhatja az elektródára tapadt vizet, és ne törölje le erővel. Beszereléskor az üvegelektróda üvegburája valamivel magasabban van, mint a referenciaelektróda.
⑶Az olajat vagy emulgeált anyagokat tartalmazó vízminták mérése után időben tisztítsa meg az elektródát mosószerrel és vízzel. Ha az elektródán szervetlen sók lépnek fel, áztassa az elektródát (1+9) sósavba. Miután a vízkő feloldódott, alaposan öblítse le vízzel, és tegye desztillált vízbe későbbi felhasználásra. Ha a fenti kezelési hatás nem kielégítő, akkor acetonnal vagy éterrel (abszolút etanol nem használható) megtisztíthatja, majd a fenti módszer szerint kezelheti, majd használat előtt az elektródát egy éjszakán át desztillált vízbe áztathatja.
⑷ Ha mégsem működik, néhány percre krómsavas tisztítóoldatba is áztathatja. A krómsav hatékonyan távolítja el az adszorbeált anyagokat az üveg külső felületén, de hátránya a kiszáradás. A krómsavval kezelt elektródákat egy éjszakán át vízbe kell áztatni, mielõtt mérésre használhatók. Végső megoldásként az elektródát 20-30 másodpercre 5%-os HF-oldatba, vagy 1 percre ammónium-hidrogén-fluorid-oldatba (NH4HF2) is áztathatjuk mérsékelt korróziós kezelés céljából. Áztatás után azonnal öblítse le teljesen vízzel, majd merítse vízbe későbbi használatra. . Az ilyen súlyos kezelések az elektróda élettartamát befolyásolják, ezért ez a két tisztítási módszer csak az ártalmatlanítás alternatívájaként használható.
44. Mik a kalomelelektróda használatának alapelvei és óvintézkedései?
⑴ A kalomel elektróda három részből áll: fémhigany, higany-klorid (kalomel) és kálium-klorid sóhíd. Az elektródában lévő kloridionok kálium-klorid oldatból származnak. Ha a kálium-klorid oldat koncentrációja állandó, akkor az elektródpotenciál egy bizonyos hőmérsékleten állandó, függetlenül a víz pH-értékétől. Az elektródában lévő kálium-klorid oldat áthatol a sóhídon (kerámia homokmag), így az eredeti akkumulátor vezet.
⑵ Használat közben az elektróda oldalán lévő fúvóka gumidugóját és az alsó végén lévő gumisapkát el kell távolítani, hogy a sóhídoldat fenntartson egy bizonyos áramlási sebességet és a gravitációs szivárgást, és fenntartsa az oldathoz való hozzáférést. meg kell mérni. Amikor az elektródát nem használják, a gumidugót és a gumisapkát a helyére kell helyezni, hogy megakadályozzák a párolgást és a szivárgást. A régóta nem használt Calomel elektródákat kálium-klorid oldattal kell megtölteni, és tárolás céljából az elektródadobozba kell helyezni.
⑶ A rövidzárlat elkerülése érdekében az elektródában lévő kálium-klorid oldatban nem lehetnek buborékok; néhány kálium-klorid kristályt az oldatban kell tartani, hogy biztosítsuk a kálium-klorid oldat telítettségét. Azonban nem lehet túl sok kálium-klorid kristály, különben elzárhatja a mérendő oldathoz vezető utat, ami szabálytalan leolvasást eredményezhet. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a kalomel elektróda felületén vagy a sóhíd és a víz érintkezési pontjain ne legyenek légbuborékok. Ellenkező esetben a mérőáramkör megszakadhat, és a leolvasás olvashatatlanná vagy instabillá válhat.
⑷Mérés közben a kalomel-elektródában lévő kálium-klorid-oldat folyadékszintjének magasabbnak kell lennie, mint a mért oldat folyadékszintje, hogy a mért folyadék ne diffundáljon az elektródába, és ne befolyásolja a kalomel-elektróda potenciálját. A vízben lévő kloridok, szulfidok, komplexképző szerek, ezüstsók, kálium-perklorát és egyéb komponensek befelé irányuló diffúziója befolyásolja a kalomelelektród potenciálját.
⑸Ha a hőmérséklet erősen ingadozik, a kalomel elektróda potenciálváltozása hiszterézissel rendelkezik, vagyis a hőmérséklet gyorsan változik, az elektródpotenciál lassan változik, és hosszú időbe telik, amíg az elektródpotenciál egyensúlyba kerül. Ezért a mérés során igyekezzen elkerülni a nagy hőmérséklet-változásokat. .
⑹ Ügyeljen arra, hogy megakadályozza a kalomelelektróda kerámia homokmagjának eltömődését. Különös figyelmet kell fordítani a zavaros oldatok vagy kolloid oldatok mérése utáni időben történő tisztításra. Ha a kalomelelektróda kerámia homokmag felületén tapadások vannak, használhat csiszolópapírt, vagy adjon hozzá vizet az olajkőhöz, hogy óvatosan távolítsa el.
⑺ Rendszeresen ellenőrizze a kalomel elektróda stabilitását, és mérje meg a vizsgált kalomel elektróda és egy másik ép kalomel elektróda potenciálját ugyanazzal a belső folyadékkal, vízmentes vagy ugyanabban a vízmintában. A potenciálkülönbségnek 2 mV-nál kisebbnek kell lennie, különben új kalomel elektródát kell cserélni.
45. Mik a hőmérsékletmérés óvintézkedései?
Jelenleg a nemzeti szennyvízkibocsátási szabványok nem tartalmaznak külön szabályozást a vízhőmérsékletre vonatkozóan, de a vízhőmérséklet nagy jelentőséggel bír a hagyományos biológiai tisztítórendszerek szempontjából, és erre nagy figyelmet kell fordítani. Mind az aerob, mind az anaerob kezelést egy bizonyos hőmérsékleti tartományon belül kell elvégezni. Ha ezt a tartományt túllépi, a hőmérséklet túl magas vagy túl alacsony, ami csökkenti a kezelés hatékonyságát, és akár az egész rendszer meghibásodását is okozhatja. Különös figyelmet kell fordítani a kezelőrendszer bemenő víz hőmérsékletének ellenőrzésére. A belépő vízhőmérséklet változásának megállapítása után fokozottan ügyeljünk a vízhőmérséklet változására a későbbi tisztítóberendezésekben. Ha a tolerálható tartományon belül vannak, figyelmen kívül hagyhatók. Ellenkező esetben a belépő víz hőmérsékletét be kell állítani.
A GB 13195–91 speciális módszereket határoz meg a vízhőmérséklet felszíni hőmérőkkel, mélyhőmérőkkel vagy inverziós hőmérőkkel történő mérésére. Normál körülmények között a vízhőmérséklet ideiglenes, helyszíni mérése során a szennyvíztisztító telep egyes folyamatszerkezeteiben általában minősített higannyal töltött üveghőmérő használható. Ha a hőmérőt ki kell venni a vízből leolvasáshoz, akkor a hőmérő kilépésétől a leolvasás befejezéséig tartó idő nem haladhatja meg a 20 másodpercet. A hőmérő pontos beosztása legalább 0,1 oC legyen, a hőkapacitás pedig a lehető legkisebb legyen, hogy könnyen elérhető legyen az egyensúly. Ezenkívül a mérésügyi és hitelesítési osztálynak precíziós hőmérővel rendszeresen kalibrálnia kell.
A vízhőmérséklet ideiglenes mérésénél az üveghőmérő vagy egyéb hőmérsékletmérő berendezés szondáját egy bizonyos ideig (általában 5 percnél tovább) a mérendő vízbe kell meríteni, majd az egyensúlyi állapot elérése után le kell olvasni az adatokat. A hőmérsékleti érték általában 0,1 oC pontosságú. A szennyvíztisztító telepek általában online hőmérsékletmérő műszert helyeznek el a levegőztető tartály vízbemeneti végén, a hőmérő pedig általában termisztort használ a víz hőmérsékletének mérésére.
Feladás időpontja: 2023.11.02
