Kémiai oxigénigény (KOI): az egészséges vízminőség láthatatlan vonalzója

A környezetünkben, amelyben élünk, a vízminőség biztonsága létfontosságú láncszem. A víz minősége azonban nem mindig nyilvánvaló, és számos olyan titkot rejt, amelyet szabad szemmel nem láthatunk közvetlenül. A kémiai oxigénigény (KOI), mint a vízminőség-elemzés kulcsparamétere, olyan, mint egy láthatatlan vonalzó, amely segíthet számszerűsíteni és értékelni a víz szerves szennyezőanyag-tartalmát, ezáltal feltárja a vízminőség valódi állapotát.
Képzelje el, ha a konyhájában el van dugulva a csatorna, kellemetlen szag lesz? Ez a szag valójában szerves anyagok erjesztésével jön létre oxigénhiányos környezetben. A KOI annak mérésére szolgál, hogy mennyi oxigénre van szükség, amikor ezek a szerves anyagok (és néhány más oxidálható anyag, például nitrit, vassó, szulfid stb.) vízben oxidálódnak. Egyszerűen fogalmazva: minél magasabb a KOI érték, annál komolyabban szennyeződik a víztest szerves anyaggal.
A KOI kimutatásának nagyon fontos gyakorlati jelentősége van. A vízszennyezettségi fok mérésének egyik fontos mutatója. Ha a KOI érték túl magas, az azt jelenti, hogy a vízben oldott oxigén nagy mennyiségben elfogy. Ily módon a túléléshez oxigénre szoruló vízi élőlények (például halak és garnélarák) túlélési válsággal szembesülnek, és akár a „holt víz” jelenségéhez is vezethetnek, ami az egész ökoszisztéma összeomlását okozza. Ezért a KOI rendszeres vizsgálata olyan, mint a vízminőség fizikai vizsgálata, a problémák időben történő felfedezése és megoldása.
Hogyan állapítható meg a vízminták KOI-értéke? Ehhez néhány professzionális „fegyver” használata szükséges.
A leggyakrabban alkalmazott módszer a kálium-dikromát módszer. Bonyolultnak hangzik, de az elv valójában nagyon egyszerű:
Előkészítési szakasz: Először bizonyos mennyiségű vízmintát kell venni, majd kálium-dikromátot, egy „szuper oxidálószert” kell hozzáadni, és katalizátorként ezüst-szulfátot kell hozzáadni a reakció alaposabbá tételéhez. Ha a vízben kloridionok vannak, azokat higany-szulfáttal kell védeni.
Hevítés visszafolyató hűtő alatt: Ezután melegítse össze ezeket a keverékeket, és hagyja, hogy forrásban lévő kénsavban reagáljanak. Ez a folyamat olyan, mintha a vízmintát „szaunáznák”, feltárnák a szennyező anyagokat.
Titrálási elemzés: A reakció befejeződése után ammónium-vas-szulfátot, egy „redukálószert” használunk a maradék kálium-dikromát titrálására. Kiszámolva, hogy mennyi redukálószert fogyasztunk, megtudhatjuk, hogy mennyi oxigént használtak fel a vízben lévő szennyező anyagok oxidálására.
A kálium-dikromát módszeren kívül más módszerek is léteznek, például a kálium-permanganát módszer. Megvannak a maguk előnyei, de a cél ugyanaz, vagyis a KOI érték pontos mérése.
Jelenleg a gyors emésztéses spektrofotometriás módszert elsősorban KOI kimutatására használják a hazai piacon. Ez egy gyors KOI kimutatási módszer, amely a kálium-dikromát módszeren alapul, és végrehajtja a „HJ/T 399-2007 A kémiai oxigénigény gyors emésztési spektrofotometriájának vízminőségének meghatározása” irányelvet. Ji Guoliang úr, a Lianhua Technology alapítója 1982 óta fejlesztette ki a KOI gyors emésztéses spektrofotometriát és a kapcsolódó műszereket. Több mint 20 éves promóció és népszerűsítés után 2007-ben végre nemzeti környezetvédelmi szabvánnyá vált, és a KOI-érzékelést a gyors észlelés korszakába hozta.
A Lianhua Technology által kifejlesztett KOI gyors emésztéses spektrofotometriával 20 percen belül pontos KOI eredmények érhetők el.
1. Vegyünk 2,5 ml mintát, adjuk hozzá a D reagenst és az E reagenst, és jól rázzuk össze.
2. Melegítse fel a KOI emésztőt 165 fokra, majd tegye bele a mintát és emésztse 10 percig.
3. Az idő letelte után vegye ki a mintát és hűtse le 2 percig.
4. Adjunk hozzá 2,5 ml desztillált vizet, rázzuk fel alaposan és hűtsük le vízben 2 percig.
5. Helyezze a mintát aCOD fotométerkolorimetriához. Számításra nincs szükség. Az eredmények automatikusan megjelennek és kinyomtatják. Kényelmes és gyors.