Az ORP alkalmazása a szennyvíztisztításban

Mit jelent az ORP a szennyvíztisztításban?
Az ORP a redoxpotenciál rövidítése a szennyvízkezelésben. Az ORP-t a vizes oldatban lévő összes anyag makro-redox tulajdonságainak tükrözésére használják. Minél nagyobb a redoxpotenciál, annál erősebb az oxidáló tulajdonság, és minél kisebb a redoxpotenciál, annál erősebb a redukáló tulajdonság. Egy víztest esetében gyakran több redoxpotenciál is létezik, amelyek egy összetett redox rendszert alkotnak. Redox potenciálja pedig a többszörös oxidáló anyagok és redukáló anyagok közötti redox reakció átfogó eredménye.
Bár az ORP nem használható egy bizonyos oxidáló és redukáló anyag koncentrációjának indikátoraként, segít a víztest elektrokémiai jellemzőinek megértésében és a víztest tulajdonságainak elemzésében. Ez egy átfogó mutató.
Az ORP alkalmazása a szennyvíztisztításban A szennyvízrendszerben többféle változó ion és oldott oxigén található, azaz többszörös redoxpotenciál. Az ORP érzékelő műszerrel a szennyvízben lévő redoxpotenciál nagyon rövid időn belül kimutatható, ami nagymértékben lerövidítheti az észlelési folyamatot és időt, valamint javíthatja a munka hatékonyságát.
A mikroorganizmusok által igényelt redoxpotenciál a szennyvíztisztítás minden szakaszában eltérő. Általában az aerob mikroorganizmusok +100 mV felett növekedhetnek, és az optimum +300 ～+400 mV; fakultatív anaerob mikroorganizmusok végeznek aerob légzést +100mV felett és anaerob légzést +100mV alatt; az obligát anaerob baktériumok -200～-250 mV-ot igényelnek, ezek közül az obligát anaerob metanogénekhez -300～-400 mV, az optimum pedig -330 mV.
A normál redox környezet az aerob eleveniszapos rendszerben +200～+600mV között van.
Ellenőrzési stratégiaként az aerob biológiai kezelésben, az anoxikus biológiai kezelésben és az anaerob biológiai kezelésben a szennyvíz ORP monitorozásával és kezelésével a személyzet mesterségesen szabályozhatja a biológiai reakciók előfordulását. A folyamat működésének környezeti feltételeinek megváltoztatásával, például:
● A levegőztetés térfogatának növelése az oldott oxigén koncentrációjának növelése érdekében
●Oxidáló anyagok hozzáadása és egyéb intézkedések a redoxpotenciál növelése érdekében
● A levegőztetés térfogatának csökkentése az oldott oxigén koncentrációjának csökkentése érdekében
●Szénforrások és redukáló anyagok hozzáadása a redoxpotenciál csökkentése érdekében, ezzel elősegítve vagy megakadályozva a reakciót.
Ezért a menedzserek az ORP-t kontrollparaméterként használják az aerob biológiai kezelésben, az anoxikus biológiai kezelésben és az anaerob biológiai kezelésben a jobb kezelési hatások elérése érdekében.
Aerob biológiai kezelés:
Az ORP jó korrelációt mutat a KOI-eltávolítással és a nitrifikációval. Az aerob levegőztetés mennyiségének ORP-n keresztüli szabályozásával elkerülhető az elégtelen vagy túlzott levegőztetési idő a kezelt víz vízminőségének biztosításához.
Anoxikus biológiai kezelés: Az ORP és a denitrifikációs állapot nitrogénkoncentrációja bizonyos korrelációt mutat az anoxikus biológiai kezelési folyamatban, amely kritériumként használható annak megítélésére, hogy a denitrifikációs folyamat befejeződött-e. A vonatkozó gyakorlat azt mutatja, hogy a denitrifikáció folyamatában, amikor az ORP időbeli származéka kisebb, mint -5, a reakció alaposabb. A szennyvíz nitrát nitrogént tartalmaz, ami megakadályozhatja a különböző mérgező és káros anyagok, például hidrogén-szulfid képződését.
Anaerob biológiai kezelés: Az anaerob reakció során redukáló anyagok keletkezésekor az ORP érték csökken; fordítva, amikor a redukáló anyagok csökkennek, az ORP érték növekszik, és egy bizonyos ideig stabil marad.
Röviden, a szennyvíztisztító telepeken végzett aerob biológiai tisztításnál az ORP jó korrelációt mutat a KOI és a BOI biológiai lebomlásával, az ORP pedig a nitrifikációs reakcióval.
Az anoxikus biológiai kezelésnél az ORP és az anoxikus biológiai kezelés során a denitrifikációs állapotban lévő nitrát-nitrogén-koncentráció között bizonyos összefüggés van, ami alapján megítélhető, hogy a denitrifikációs folyamat befejeződött-e. Szabályozza a foszforeltávolítási folyamatszakasz kezelési hatását és javítsa a foszforeltávolító hatást. A biológiai foszfor eltávolítás és a foszfor eltávolítás két lépésből áll:
Először is, a foszfor felszabadulási szakaszában anaerob körülmények között a fermentációs baktériumok zsírsavakat termelnek ORP körülmény között -100 és -225 mV között. A zsírsavakat a polifoszfát baktériumok felszívják, és ezzel egy időben foszfor kerül a víztestbe.
Másodszor, az aerob medencében a polifoszfát baktériumok elkezdik lebontani az előző szakaszban felszívódott zsírsavakat, és az ATP-t ADP-vé alakítják, hogy energiát nyerjenek. Ennek az energiának a tárolása megköveteli a felesleges foszfor adszorpcióját a vízből. Az adszorbeáló foszfor reakciójához az aerob medence ORP-jének +25 és +250 mV között kell lennie ahhoz, hogy a biológiai foszfor eltávolítása megtörténjen.
Ezért a személyzet az ORP-n keresztül szabályozhatja a foszforeltávolítási folyamat szakaszának kezelési hatását a foszforeltávolító hatás javítása érdekében.
Ha a személyzet nem akarja, hogy a nitrifikációs folyamat során denitrifikáció vagy nitrit felhalmozódás történjen, az ORP értéket +50 mV felett kell tartani. Hasonlóképpen, a vezetők megakadályozzák a szag (H2S) kialakulását a csatornarendszerben. A vezetőknek -50 mV-nál nagyobb ORP-értéket kell tartaniuk a csővezetékben, hogy megakadályozzák a szulfidok képződését és reakcióit.
Állítsa be a folyamat levegőztetési idejét és intenzitását az energiamegtakarítás és a fogyasztás csökkentése érdekében. Ezenkívül a személyzet az ORP és a vízben oldott oxigén közötti szignifikáns korrelációt is felhasználhatja a folyamat levegőztetési idejének és levegőztetési intenzitásának beállítására az ORP-n keresztül, hogy energiamegtakarítást és fogyasztáscsökkentést érhessen el, miközben megfelel a biológiai reakció feltételeinek.
Az ORP érzékelő műszeren keresztül a személyzet a valós idejű visszacsatolási információk alapján gyorsan meg tudja érteni a szennyvíztisztítási reakció folyamatát és a vízszennyezési állapotra vonatkozó információkat, ezáltal megvalósítva a szennyvízkezelési kapcsolatok kifinomult kezelését és a vízkörnyezet minőségének hatékony kezelését.
A szennyvíztisztítás során számos redoxreakció játszódik le, és az egyes reaktorokban az ORP-t befolyásoló tényezők is eltérőek. Ezért a szennyvíztisztításban a személyzetnek tovább kell vizsgálnia az oldott oxigén, a pH, a hőmérséklet, a sótartalom és más tényezők közötti összefüggést a vízben és az ORP-ben a szennyvíztelep aktuális helyzetének megfelelően, és meg kell határoznia a különböző víztestekhez megfelelő ORP szabályozási paramétereket. .